Mi a baj a fiúkkal?
2020. június 05. írta: renatabagi

Mi a baj a fiúkkal?

videójáték, online pornó, egyedülálló anyák

wild-vibes-djyrhxopzng-unsplash.jpg

Előre bocsájtom, hogy ez a cikk nem mindenkinek fog tetszeni, mivel sokakat érint. Ami sokakat érint, az sokaknál be is talál majd és azt már az előző bejegyzésem után kapott néhány sértődött üzenetből is leszűrtem, hogy az emberek még mindig nem tartanak ott, hogy ha valami nagyon felbosszantja, megbántja, vagy érzékenyen érinti őket, akkor önvizsgálatot tartsanak és feltegyék maguknak a kérdést: miért esik ez most ennyire rosszul?

Az említett korábbi bejegyzésem viszont egy vélemény volt - amivel lehet nem egyetérteni - ez viszont több évtizednyi kutatási eredmények sora, amivel még mindig lehet nem egyetérteni, ahogy nyitott szájjal vonatablakból kihajolni is, csak nincs értelme. 

A fiatal fiúk számos problémával küzdenek, s ami társadalmi szinten még nem jelent meg égető problémaként, mikro szinten már jó ideje látszik: a fiúk kudarcot vallanak az iskolában, a munkában, szexuálisan, párkapcsolatokban. Ez nem egy "bezzeg a lányok" megállapítás sajnos, hanem úgy tűnik, egyre több olyan terület van, ahol a fiatal fiúk problémákba ütköznek, míg ugyanezeken a területeken a lányok jól teljesítenek. A videójáték- és/vagy pornófüggőség, csakúgy mint az elhízás, elsősorban a férfiakat érinti (Magyarországon a 35 év feletti férfiak 70%-a tekinthető túlsúlyosnak). 25%-kal több felnőtt férfi él otthon a szüleivel, mint amennyi nő. És akár a dohányzást, akár az alkoholfogyasztást, vagy a marihuána használatot nézzük, ugyanazt látjuk: kétszer, háromszor, tízszer (utóbbi az alkohol) többet fogyasztanak  a férfiak a nőknél. A Pornhub statisztikái szerint nagyjából 2/3 - 1/3 a férfi-nő arány a látogatók körében és ez világszerte alig mutat különbségeket. A pornófüggőség számos párkapcsolati konfliktus, tönkrement házasság és merevedési zavar hátterében ott van. Akit érdekel bővebben, hogy mi a helyzet a magyar gyerekek pornónézési szokásaival (igen, van nekik ilyen) az kattintson ide, itt jól összefoglalták. A másik, függőséget kiváltó eszköz, a videojátékok világa, mely a pornóiparhoz hasonló méretű, milliárd dolláros üzletág. S mit gondolsz, ez a 8 éves fiúk játéka? Nem bizony. Az átlagos games prototípusa egy 34 éves férfi. Jól olvastad.

Az összekötő elem mindezek között nagyjából az, hogy a fiúk virtuális világokba menekülnek, ahol nincs elutasítás, nincs félelem, csak gyakorolni kell és akkor sikerül. Jelen orientált cselekvések, ahol az egyetlen cél az öröm megélése a MOSTban és az, hogy elkerülje a fájdalmat. Mindeközben nem tervez a jövőre, nem tűz ki célokat.

 

Hová lettek az apák?

A jelenlegi állás szerint az amerikai nők 41%-a egyedülálló anya és közelebbről nézve a statisztikát, azt is láthatjuk, hogy az anya 30 éves kora alatt ez már 50%, a fiús anyák körében. Ugyanez kb. 25% az Egyesült Királyságban. Tehát minden második amerikai fiú az apa állandó jelenléte nélkül nő fel és ennek a következményei már nagyon szépen kirajzolódtak az elmúlt 10 évben. Sajnos ennek az útnak az elején tartunk még, de az irány rossz, nagyon rossz.

Peggy Drexler, elismert kutató pszichológus vizsgálta közelebbről azokat a családokat, ahol az anya egyedül neveli a fiát (Raising boys without men c. könyve erről szól) és mielőtt gender kérdésekbe merülnénk, érdemes leszögezni: nem az apa neme a lényeges, ez nem férfi-női dolog. Az, hogy milyen készségeket erősít egy anya és melyeket egy apa, alapvetően egy átlag, egy megfigyelhető, többnyire igaz jelenség és nem törvény. Azért, mert alapvetően a férfiak jobban olvasnak térképet, nem jelenti, hogy minden férfi két lábon járó GPS, és természetesen vannak tájékozódásban verhetetlen nők is. Az általánosítás, az átlagoshoz való viszonyítás egyébként is a pszichológia rákfenéje - az átlagosból következtetünk az eltérőre, patológiásra, kiemelkedőre. Persze valahova viszonyítani kell, de az amerikai családok esetében pl. mindössze 25% az, akik a hagyományos, apa, anya, házasság, gyerekek modellben élnek. Az összes többi családban vannak patchwork elrendezések (mindenki hoz magával gyereket és van közös is), egy-egy szülős családok, azonos nemű szülők, stb. 

De miért fontos ez?

Azért, mert azok a fiúk, akik az apa állandó jelenléte nélkül nőnek fel, hiányt szenvedhetnek bizonyos példákban, elvárásokban, melyek a későbbiekben különböző problémák kialakulásához vezethetnek. Az anya szeretete (általában) feltételnélküli, ezt ugye tudjuk és azt is biztosan, hogy az apák szeretetére inkább a feltételhez kötöttség jellemző.

Jól teljesítesz? Apa és anya büszke rád. Rosszul teljesítesz? Nem baj, anya azért még büszke rád.

Az apa elismerése, büszkesége, a szeretetének kivívása teljesítményhez kötött, legyen az tanulás, sport, bizonyos viselkedésformák. Ennek megfelelően az apa motivációja ún. extrinzik motiváció, azaz a fiú teljesít, dolgozik, küzd, mert egy külső eszköz (apa szeretete) motiválja. Hogy az apa modell hiánya, hogyan hat a lányokra, az egy külön téma, viszont itt kell tennünk egy nagyon fontos megállapítást: valamiért a fiúknak ezekre az ún. extrinzik motivációkra nagyobb szüksége van, mint a lányoknak. 

Gazdag papa, szegény papa

A Harvard egyetem egyik legklasszabb kutatásában közel 80 éven keresztül követtek 268 férfit, vizsgálták, hogy hogyan boldogulnak az életben, a sikereiket, az elégedettségüket. Az derült ki, hogy a későbbi, hosszútávú elégedettségnek – ha úgy tetszik, boldogságnak – semmi köze nincsen az anyagi helyzethez, annál több viszont a gyermekkor melegségéhez, szeretetteli légköréhez ÉS mindezek szignifikáns kapcsolatban vannak az apa közelségével is. Nem kell nagyon erőlködni, hogy felmérjük azt is, hogy az egyedülálló anyák jóval stresszesebb életet élnek, hiszen egy egy keresős háztartás több felelősséget, több munkát, több házimunkát is jelent és a nőknek alapvetően a társas támogatás hiánya is extra stresszt okoz. A gyermeküket egyedül nevelő anyák fiai végül alacsonyabb szocioökonómiai státusszal is nőnek fel, ami viszont már kimutatható hatással van a későbbi boldogulásukra is.

 Az nem elég, hogy hazajársz

Szeretném, ha valami egyértelmű lenne: az, hogy valaki a családjával él fizikailag, az nem jelenti azt, hogy mint apa, jelen van. Egy gyerek hetente átlagosan 30 percet beszélget az apjával. Ugyanez a gyerek hetente 44 órát tölt képernyő előtt (telefon, tablet, tv, videójáték, stb). Akkor most ki/mi van nagyobb hatással a gyerekre?

Ha nincs apa

Van, amikor nincs mit tenni. Van, hogy nem tudod felhívni az apát, akitől elváltál, hogy legyél többet a fiaddal, mert baj lesz. Van, amikor lelépett, van, amikor nem elérhető. Akkor minden veszve van? Egyáltalán nem. Ahogy fentebb is írtam, ez egyrészt nem nemi kérdés – adott esetben egy nő is képes ezeket az értékeket, a fia felé közvetíteni. Ilyenek többek között a bátorítás, a függetlenség, a kalandvágy, a növekedés és a férfiasság. A tipikus apai játékok (dobálás, birkózás) egy alternatív férfi modellel is megvalósíthatók, mint egy nagypapa, nagybácsi, vagy egy közeli barát. Modellként szolgálhat a későbbiekben az edző, a tanár, a szomszéd is, bárki, aki képes a férfias értékeket közvetíteni egy fiú felé. Ezekből aztán majd „összeollózza” a kisfiú magának azt a képet, amit követni fog.

 

Bővebben még itt:

 S.B. Shah et al., 2014 Licensee PAGEPress, Italy, Health Psychology Research 2014; 2:1560

Waldinger, R. J., & Schulz, M. S. (2016). The Long Reach of Nurturing Family Environments: Links With Midlife Emotion-Regulatory Styles and Late-Life Security in Intimate Relationships. Psychological Science, 27(11), 1443–1450. https://doi.org/10.1177/0956797616661556

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://anoketszer.blog.hu/api/trackback/id/tr3615593420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.