Miért ne a vírus ideje alatt posztolj a felhőtlen boldogságodról?
2020. március 22. írta: renatabagi

Miért ne a vírus ideje alatt posztolj a felhőtlen boldogságodról?

eliseo_h_zubiri-visual_atelier_8-art-10.jpg

Nagy vihart kavart tegnap @doutzen (Doutzen Kroes holland szupermodell) egy megosztott videója, ami a koronavírus okozta világválság pozitív oldaláról, spirituális jelentéséről beszélt. Miért? Miért nem lehet egy krízis pozitív hozadékairól beszélni? Régóta tudjuk, hogy egy traumából lehet pozitívan növekedni és pszichológiai szempontból az egyik legsikeresebb módja a negatív élmény feldolgozásának az, ha fókuszálva a pozitív outcome-okra, átkeretezzük a fejünkben a történteket. 

Az a catfight, ami ezt követően következett (Chiara Ferragni, világhírű fashionblogger, aki családjával hetek óta karanténban él Milánóban, nyilvánosan nekiment Doutzen posztjának, tiszteletlennek nevezve őt) szépen mutatja, mennyire nincs itt az ideje még annak, hogy erről beszéljünk. Chiara - teljes joggal - vetette szemére Doutzen-nak, hogy ismert emberként több esze is lehetne, minthogy a jó oldalát próbálja keresni annak, hogy emberek ezrei halnak meg naponta, százezrek érintettek a fertőzéstől, orvosok hetekig nem látják a családjukat és összeomlik a világ ebben a vírusban. Azt tanácsolja, hogy az élet apró dolgainak értékeléséhez és a hála érzéséhez, mindenki nézzen inkább körbe maga körül (együttérzéssel és megfelelő érettséggel), ne kelljen ehhez egy vírus. 

Miért nem tudunk beszélni arról, mi a jó ebben a helyzetben? Miért kelt visszatetszést az, aki családi idillt, boldog perceket posztolgat és a karantén pozitív oldaláról beszél (a frissen Marie Kondózott gardróbokról nem is beszélve)? Miért van az, hogy bár örülünk az ingyenes, online cirkuszoknak, tanfolyamoknak, edzéseknek és versfelolvasásoknak (btw este 9-kor Simon Márton felolvasásait nagyon ajánlom az Instagram live-ban) mégis van valami keserű szájíze minden jóérzésű embernek?

Nincs itt az ideje. 

 

Próbáltál már frissen szakított/elvált embert azzal vigasztalni, hogy “meglátod, hosszú távon jobb lesz”? Sikerült valaha, valakit megvigasztalni ezzel? Kétlem. Még nem értünk le a mélyére. Még nem vagyunk a legrosszabb pontján ennek, ott, ahonnan lehetne majd felfelé jönni. Mindig a virradat előtti óra a legsötétebb, de most még igazán éjszaka sincsen.

A kollektív szint

Nem tartunk ott, hogy kollektív szinten bármiféle háláról, jó oldalról, pozitívról beszéljünk. Kollektíven nem. Ideje az együttérzésnek, a segítésnek, a védekezésnek, az áldozathozatalnak van. 

Ha ma van a szülinapod, de meghal egy hozzád közel álló ember és te nem vagy egy szociopata, akkor nem lövöd fel a tüzijátékot és pezsgőt sem bontasz. Így akkor, amikor a világ tele van beteg emberekkel, életekért küzdő egészségügyi dolgozókkal, amikor naponta százezreket rúgnak ki az állásukból és percek választanak el egy gazdasági világválságtól, akkor te nem posztolsz a karantén alatt összeverbuvált házibulikról, nem dicsekszel és nem ünnepelsz látványosan. Nem teszel ilyet, mert kollektív szinten az empátia, az együttérzés, a részvét, a sokk, a fájdalom és a kétségbeesés uralkodik a világon.

Arról beszélni egy ilyen helyzetben, hogy ennek a helyzetnek mennyi pozitív hatása van, milyen jól érzed magad, a föld megkönnyebbül, te milyen boldog vagy otthon és milyen szerencsés, nem csupán tiszteletlen, hanem egyenesen bunkóság és az együttérzés súlyos hiányáról árulkodik, éretlenségről, érzelmi infantilizmusról és végtelen ostobaságról. 

the-digital-world-eliseo-h-zubiri-9.jpg

Kép: Eliseo H. Zubiri

 

Az individuális szint

 

És mi van az egyéni szinttel? Kell-e szégyellned magad azért, mert te jól érzed magad és produktívan, hasznosan tudod eltölteni ezt az időszakot? Rosszul kell-e érezned magad azért, mert esetleg neked ez az időszak több munkát, nagyobb bevételt hoz, miközben mások csődbe mennek? Baj-e az, ha te azok közé tartozol, akik spirituálisan vannak annyira előrehaladott szinten, hogy a krízisen túl tekintenek és már látják a fényt, a jót, ennek a folyamatnak végén?

Semmiképpen. Tekints előre. Nézd a pozitívat. Erősítsd magad. Folytasd a spirituális ébredésed. Az egyén szintjén, helye van mindezeknek.

Ez a helyzet mindenkinek mást ad és mást vesz el. Különböző élethelyzetekben ért minket ez a krízis és mindannyian a komfortzónánkon kívül kell éljünk. Mindenkinek vannak veszteségei és (bár talán sokaknak ez most még hihetetlen) de mindenkinek lesznek nyereségei is. 

Fókuszálj erre magadban és higgy benne végig, hogy a kollektív tudat az egyén szintjén formálódik. Azaz, mindaz ami benned ma elindul, millió helyen indul egyszerre a világban és végül tömegekre hat majd. Akár ez a vírus. Hatással vagyunk egymásra és ha te látod a pozitívat, az jó, az kiváló! Hagyd, hogy kibontakozzon benned, éld meg és sugározd csendben. 

Adj ezzel reményt másoknak, akkor, amikor már nyitottá válnak rá.

Maradok tisztelettel mindenki érzései iránt,

 

Bagi Renáta

A bejegyzés trackback címe:

https://anoketszer.blog.hu/api/trackback/id/tr6615544580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása