Miért van szükséged nőként mindenképpen az anyagi függetlenségre?
2019. május 04. írta: renatabagi

Miért van szükséged nőként mindenképpen az anyagi függetlenségre?

Egyébként nincsen mindenképpen szükséged rá, ez nem igaz. Akkor van rá szükséged, ha a saját utad, a szuverenitásod, a szabadságod fontos dolgok számodra és az önmegvalósítás útját járod. Ha ezek annyira nem fontosak és erről már írtam korábban, akkor nem kell feltétlenül anyagi függetlenséget teremtened magadnak. Sok anya számára a vállalkozás indítás vagy a munkába való visszatérés egyik kulcs motivációja, hogy visszanyerjék anyagi függetlenségüket, legalább részben. Ezt fogalmazhatjuk úgyis, hogy kiegészíteni a családi kasszát, együtt viselni a terheket de a lényeg, hogy ez mindig hoz magával egyfajta önállóságot.12394127_l.jpg 

Tehát adja magát az ötlet, hogy csinálj valami sajátot, ami rugalmas, ahol te osztod be az idődet és pénzt tudsz vele keresni. Az is egy fontos szempont lehet, hogy sok nő valamilyen szinten kiszolgáltattott helyzetbe kerül ilyenkor. Ha a szülés előtt dolgoztál, azért két évig ott van a GYED, de ebből azért nagy bulikat nem fogsz csapni, pláne a GYES-ből nem, ha nem munkaviszonyból mentél el szülni.

Én személy szerint úgy gondolom, hogy egy nő anyagi függetlensége fontos, mert egészséges, mert önállóvá tesz, önbizalmat ad és mert nem lehet egy házasság elsőszámú összetartó ereje az, hogy a másik a kereső fél és mondjuk te nem is tudsz lépni, mert ki vagy szolgáltatva. A kiszolgáltatottság egy egészségtelen állapot és visszavisz bennünket a kisgyermekkorba, ahol az életünk, a létünk a szüleinken múlik, rájuk hagyatkozunk. Ez az állapot, ahol nem lehetsz önmagad, nem ismerheted meg magad igazán és nem is bontakozhatsz ki, mert van egy fontosabb motiváció: a létfenntartás. Maslow óta tudjuk, hogy a piramis alján elhelyezkedő dolgok ( fiziológiai szükségleteink, mint az evés, biztonsági szükségleteink, mint fizikai biztonság és kiszámíthatóság) olyan erősek, hogy egészen addig, amíg ezek uralják a mindennapjainkat, nem tudunk feljebb lépni. Nem tudsz a tudásod bővítésével vagy az önmegvalósításoddal foglalkozni addig, amíg alapvető szintek nincsenek kielégítve. Az anyagi függetlenséged biztosítja az alsó két szinten elhelyezkedő igények kielégítését úgy, hogy erre önállóan képes vagy és nem függ egy másik személytől.

Azért egy kapcsolatban sok kérdést nem tesznek fel egymásnak a felek, és az egyik ilyen az az, hogy "Drágám, te hogyan képzeled azt, amikor én otthon leszek a gyerekkel x ideig?" Mert történetesen lehet, hogy te arra gondolsz, hogy három évig otthon vagy, a másik meg dolgozik és hozza haza a pénzt. Ő meg lehet, hogy arra gondol, hogy egy év után menj vissza dolgozni és a gyerek járjon bölcsibe. Ez egy elképesztően nagy probléma tud lenni, ha erről két ember nem egyformán gondolkodik. És itt nincs is jó, meg rossz, csak egyetértés és egyet nem értés van. A végén pedig két csalódott ember, mert mindenki másra gondolt.

Itt a bizalom megléte is nagyon fontos, mert nekem nőként azt mérlegelnem kell, hogy erre az emberre én számíthatok-e, rábízhatom-e magam és a gyerekünk eltartását, tud-e nekem ez a férfi abban a sokszor gyenge, bizonytalan, kiszolgáltatott állapotomban (amilyenben a gyerekszülés után leszek) támaszt nyújtani? Vagy visszaél vele, netán az orrom alá dörgöli? És én alkalmas vagyok-e arra, hogy ráhagyjam magam egy másik emberre? Mert sok nő erre nem alkalmas, nem tudja vagy nem akarja 100%-ig odaadni magát a másiknak azzal, hogy "tessék, na most aztán a kezedben az életünk". Csupasznak érzik magukat és védtelennek így, ami hamar frusztrációt okoz.

Én nagyon sokat dolgoztam az anyagi függetlenségemért az elmúlt 10 évben, voltam már minden oldalán ennek, így mindet át tudom érezni. Szerintem nagyon jó dolog rábízni magatokat valakire, aki teljes természetességgel vállalja, hogy gondoskodik rólatok, jó érzés, erős bizalom, nyugalom jár vele. Ez egy olyan közeg, amiből lehet növekedni, fejlődni, ha van rá belső igényed. Ez a kényelem azonban gyakran magával hozza azt is, hogy megszokod és egyre távolabb kerül tőled a munka világa. Ezért mondom, hogy ez egy belső igény, de közben neked is résen kell lenni, ha nem akarod ott találni magad, mint sokan a mostani 50-es korosztályból, hogy otthon voltak 15-20 évig, majd elváltak és hirtelen fogalmuk sincsen, mihez kezdjenek magukkal. Gyakran találkozni ezzel a korosztállyal mostanában az önismereti, vagy ezoterikus tanfolyamokon is, ahol próbálják felvenni a fonalat és olyan szintre fejleszteni az önismeretüket, hogy rátaláljanak arra, ami valóban nekik való és közel áll hozzájuk.

Én nem egyszer kaptam vissza azt férfitől, hogy "én keresem a pénzt..." amire lehet mondani, hogy bunkóság, de én soha nem ezt éreztem. Egy dolog mozgatott minden ilyen helyzetben: soha többet nem akarom ezt hallani. Nem akarom azt érezni magamban, hogy valaki irányít. Hogy hatalma van. Hogy diktálhat. Frusztrált az érzés, hogy tisztában vagyok az értékeimmel és a teljesítményemmel, mégis meg kell hallgatnom egy ilyen mondatot és soha nem a másikra haragudtam. Magamra, hogy hagyom. És hagytam, mert ez egy gyenge pontom volt. 

Az igazság az, hogy rettentően sokat kell melózni azért, hogy legyen választási lehetőséged. Erre azután a 10 év után jöttem rá, amit azzal töltöttem, hogy egy halom dolgot csináltam, amihez valójában nem volt kedvem. Sok olyan embert meghallgattam, akikre nem voltam kíváncsi és hagytam, hogy hassanak rám, ha más nem azzal, hogy milyen nem akarok lenni. Néha akkora pofáraesés jött, hogy egy hétig vizihulla állapotban feküdtem a kanapén és alig találtam az erőt, hogy tovább menjek. 

4 évvel ezelőtt azt kérdeztem a szupervízoromtól: van olyan, hogy az ember egyszerűen nem akar semmit? Olyan állapot, amikor van egy kis megnyugvás és elégedettség? Azt mondta, hogy van, múlékony ugyan, de van. Kénytelen voltam neki hinni, mert nagyon sokra tartom a szavát, de még éveket kellett várnom rá, hogy megtapasztaljam.

Amikor eljutsz abba az állapotba, hogy több fronton is stabil lábakon állsz (nőként, anyaként, szakmailag, anyagilag, stb.) akkor eljön az, hogy választhatsz. Eldöntheted, hogy milyen munkát vállalsz el és mennyiért és mikor. Ezt nem teheted meg, amíg nem vagy szakmailag egy adott szinten. Addig mindent el kell vállalni és nem baj, mert ez ad alapot a későbbiekhez és közben nagyon sokat tanulsz is és fejlődsz, hogy jobb legyél. Ha ezekkel az évekkel megalapoztad a karriered, és volt benned elég alázat, akkor előbb-utóbb eljön az, hogy már te diktálhatod a feltételeket. Ha ez még nem jött el, akkor még nem tartasz itt és tovább kell dolgoznod, vagy jobban kell csinálnod. Mert ezt nem időben mérjük, önmagában az kevés, hogy 20 éve csinálsz valamit (mert a tapasztalat persze érték, ami által automatikusan jobb leszel, de ha rosszul csinálod, amit csinálsz, akkor nem ér túl sokat).

Ugyanez igaz rád, mint nőre.

Ha te mint nő, oké vagy önmagaddal, akkor egyre kevésbé keresel önigazolást, nem hasonlítgatod az életed, a tested, a külsőd, a kvalitásaidat másokhoz, mert enélkül is megvan benned az a belső biztonság, hogy tudod mennyit érsz.

És akkor sokkal szabadabban lehet válogatni, lehet egy férfinak azt mondani, hogy "figyelj ide, velem ezt nem csinálod meg" mert nem tartasz majd annyira attól, hogy ennek milyen következményei lesznek. Sokan azt gondolhatják, hogy ebben van némi arrogancia, de ez nem arrogancia, csupán a védelme annak, amiért keményen megdolgoztál: nem hagyod, hogy más tönkre tegye. A kemény munkával, amit magadba fektettél, megszerzed a tiszteleted is önmagad felé és ez egy kincs. Másfelől, minél bizonytalanabb a helyzeted, annál kevesebb választási lehetőséged van. 

Az anyagi függetlenség ezen kívül erősebbé és magabiztosabbá tesz, építi az önbizalmadat csakúgy, mint minden más dolog, amit egyedül érsz el, valósítasz meg. Érzed azt, hogy képes vagy még valamire, produktív vagy, és ezt te csinálod, egyedül. Ennél hatásosabb szer nincs az önbizalom növelésére.

Nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy minden szabadságot megszerezhetsz az anyagi függetlenséggel, de azért azt kell mondjam, elég sokat. Az anyagiak számtalan játszmára adnak lehetőséget emberek között. De ha ott állsz te és a másik pőrén, "fegyverek nélkül", félelmek nélkül, egyenlően, abban az állapotban, hogy nincs szükséged a másikra emberre, akkor megismerhetitek egymást igazán. Amíg szükséged van rá, amíg kell az, amit adni tud, amíg nélküle nem megy, amíg egyedül nem bírod, addig ki vagy szolgáltatva. És ha ki vagy szolgáltatva, akkor te vagy alárendelve. És ha te vagy alárendelve, akkor nincsen szabadságod.

A bejegyzés trackback címe:

https://anoketszer.blog.hu/api/trackback/id/tr4414803594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.